A LEVENDULA

A levendula a Földközi-tenger partvidékéről származó örökzöld félcserje, de Ázsia nyugati tájain és Kelet-Indiában is vadon terem. Összesen 21 fajtáját ismerjük, igaz, a természetgyógyászat szempontjából csak három értékes. Európában valószínűleg a rómaiak terjesztették el, tőlük ered a növény neve is: a "lavare", azaz "mosni" ige arra utal, hogy már az ókorban is használhatták a szépségápolásban.

Angol és francia

Pannonhalmán az úgynevezett angol (vagy hibrid) és a francia levendulát termesztik hagyományosan. Az előbbi magasabb, 40-50 centiméteres szárú - esős időjárást követően akár 80 centisre is megnőhet -, míg a francia levendula 30 centiméter magasra nő. A két fajta illatában is különbözik: az angol levendula illata klasszikus, erősebb, a francia parfümösebb, "nőiesebb" illatot áraszt.

A fehértől a sötétliláig

A levendulának többféle nemesített változatát termesztik, különböző színben és méretben. Lehet halványrózsaszín, mint a "Loddon Pink" fantázianevű változat, sötétlila, mint a "Hidcote", de akár fehér is, mint a "Nana alba". A levendulatermesztés igazi hazája Dél-Franciaország, Provance-ban hatalmas területeken nevelik.

Világhírű magyar levendulások

Magyarországon Tihanyban telepítették az első komoly levendulást, az 1920-as években, s mivel az itt termett levendula illóolaj-tartalma igen kimagasló volt - még az eredeti francia ültetvényekről származók minőségét is túlszárnyalta - a tihanyi levendula világhírűvé lett.
A kolostorkertek kedvelt növényének másik komoly "lelőhelye" Pannonhalma, ahol a bencés apátság tövében, a rend gyógynövénykertészetében a 18. század óta termesztik. A dimbes-dombos környék, a sok napsütés ideális otthona a bőven termő levendulatöveknek, nem véletlen, hogy az innen származó levendulatermékek - mint a levendulaolaj, az illatpárnák vagy a levendulás kozmetikumok - messze földön híresek.